"Fürdött" az öcséma jeges Dunában június elején. A vízbe vágyott, hogy terhe könnyebbé váljon, mert nehéz volt, s nem viselte el. Belement a fagyos vízbe, - pedig írtózott tőle, s ott maradt benne, - pedig nem szerette... Csak ott akart maradni... Egy utat látott: menekülni! Elhagyott... Az öcsém elhagyott! 1992. június 9. | ||
Tóth Anett |
Látomás
2007.08.10. 16:33 | Toth Anett | Szólj hozzá!
Címkék: versek
A bejegyzés trackback címe:
https://tothanett-muvei.blog.hu/api/trackback/id/tr82136987
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.