Tóth Anett irodalmi blogja

"Fürdött" az öcsém a jeges Dunában június elején. A vízbe vágyott, hogy terhe könnyebbé váljon, mert nehéz volt, s nem viselte el. Belement a fagyos vízbe, - pedig írtózott tőle, s ott maradt benne, - pedig nem szerette... Csak ott akart maradni... Egy utat látott:…

Érzem, szellő járja át fejem, a változás szele, mely a parázs helyébe új tüzet táplál félve. Mert az igaz szerelem csak álom, soha nem érni el, oly távol. Nincs felhőtlen boldogság, pedig úgy vágyom rá! Ezért van erőm mindig remélni s tenni, Elérni az Elérhetetlent: sohasem…

Te a Minden Voltál, Csodálatos Világ: Szerelmes Forrósággal Boldogság egy lánynak, Ki Most Egyedül van, magányosan, Ül a szobában Szánalmasan, Gondol Rád Fájdalmasan, Emlékezik Boldogtalan, S fekete szeméből patakokban Gyászos Könnycseppek Hullanak; Egy Mondat volt, Mi Szívéig…