Tóth Anett irodalmi blogja

Fájt minden, ami neked
jó volt akkor.
De én mosolyogtam csendben,
s csak a szívem zokogott.
Nem akartam, hogy lásd, milyen
szomorú vagyok.
S te semmit sem vettél észre,
úgy voltál boldog.

Fájt minden, ami neked
jó volt akkor.
De én álltam némán, s néztem
nevető arcod.
Nem akartam, hogy érezd
égő bánatom.
S te semmit sem vettél észre,
úgy voltál boldog.

Fájt minden, ami neked
jó volt akkor.
De én mégis minden éjjel
veled álmodok.
Nem akartam, hogy elmenj,
mert szeretlek nagyon.
S te semmit sem vettél észre,
úgy voltál boldog.

1990. november 16.